Egyre többen használnak MIDI controllert Lightroomhoz. Ha jobban belegondolunk teljesen ésszerű húzás.
Volt már cikk itt a blogon erről, de most újra felhoznám a témát. 2013-ban írtam a Paddyről, de akkor még ez az egész kósza gondolat, érdekes koncepció volt. Azóta eltelt két év és a netes cikkek és YouTube videók szerint egyre többen használnak hasonló megoldást. Végülis logikus.
Miért? Mert mi van az átlag júzernek? Billentyűzete, egere vagy tapipadja. Esetleg digitalizáló táblája ceruzával. Az első hármat szövegbevitelre, fájlkezelésre vagy operációs rendszer kezelésre és tartalomfogyasztásra találták ki. A digitáblát meg rajzolásra. Ezzel szemben a Lightroomban van kismillió csúszkánk és feleannyi gombunk. Akárhogy is nézzük, a kettő nem épp kompatibilis egymással, csak rá vagyunk kényszerítve az egér és a billentyűzet használatára, amit ennyi idő után már megszoktunk és beletörődtünk.
Én abban a speciális helyzetben vagyok, hogy egerem sincs, van egy trackpadem (Mac-es körökben ismert, túlméretezett tapipad), van egy kisméretű Wacom táblám és egy billentyűzetem. A legtöbb tevékenységhez ez ideális, egyedül a Lightroomhoz hiányzik az egér. A trackpaddel úgy lehet csúszkát húzogatni, hogy három ujjamat teszem rá és jobbra-balra húzkodom. Mivel a csúszkák picik, ezért ez elég érzékeny, nehéz finoman használni. Egérrel talán kényelmesebb volt régen, de azóta próbáltam és már egérrel sem az igazi, annyira elszoktam tőle. A digitalizáló táblával ugyanez a baj, ráadásul picit macerás az átváltás a trackpad és a tábla között. A tollat ugyan balkézzel fogom, a trackpadet meg jobbkézzel használom, de a trackpadnél az egérpozíció relatív, a táblánál meg abszolút (ezt most nem fejtem ki bővebben, aki használt már táblát az tudja miről beszélek). Ráadásul nincs harmadik kezem, amivel a billentyűzetet kezelhetném.
Miután újra felröppent a MIDI controller sztori (nem keverendő össze a keverőpulttal!) egy fotós fórumon, beleástam magam a dologba. Amíg régen Paddy szoftver volt egy Behringer MIDI controllerrel (és iPad kompatibilitás ígérettel), addig ma már számos megoldás létezik. Van olyan is, amit kifejezetten Lightroomhoz találtak ki, ez a moduláris felépítésű Palette Gear, ebből annyi gombot, tekerőt és potmétert veszünk és csatolunk össze, amennyit akarunk, olyan elrendezésben, ahogy akarjuk. Csakhogy ez elég drága buli. A Paddy mellett már létezik Knobroom nevű szoftver is, tudtommal a Paddy Windowsra van, a Knobroom pedig Mac-re, de mindkettő szoftver lényege, hogy segít összekötni a controllert a Lightroommal. Ugyanakkor ott van a MIDI2LR nevű progi is, ami ugyanezt csinálja és elérhető Winre és Macre is. Amikor ezek a történetek elkezdődtek, még Lightroom 3 volt a piacon, azóta már Lightroom 6-nál (és CC-nél) tartunk, így az idő próbáját is kiállták ezek a szoftverek, ugyanis frissültek és támogatják az új LR verziókat is. A legszebb az egészben pedig az, hogy mindegyik szoftver INGYENES!
Így nincs más hátra, csak egy MIDI controllerre kell költeni. Amikor a Paddys cikk megjelent, egy – a cikkben említett – Behringer MIDI controller emlékeim szerint 70-80ezer Forint körül mozgott. Ma már ritka mint a fehér holló. Tévedés, ma is lehet kapni, 100ezer Ft körül van. Ennek az a lényege, hogy motorizált potméterei vannak, tehát a potik mindig beugranak az akutális Lightroom pozícióba, ha átváltunk egy másik képre. Ma már azonban vannak olcsóbb megoldások is, és kiderült, hogy nincs szükség a drágább (és meghibásodásra nagyobb esélyű) motorizált potméterekre. Az egyik megoldás az ún “pick up” technológia, állítólag a MIDI controllereknél ez bevett szokás (nem vagyok zenész, fogalmam sincs). Ennek lényege, hogy a potméterek maguktól nem mozognak, csak kézzel lehet állítani őket, viszont ha egy másik képre váltunk a Lightroomban, a potméterek addig érzéketlenek maradnak, amíg fel nem csavarjuk őket a Lightroomban látható értékre. Ha elérték azt, felveszik (pick up) a funkciót és utána már együtt mozog a potival a LR csúszka.
A másik megoldás a digitális tekerő, melynek nincs végállása, körbeforog és LED-ek jelzik az állapotát. Ez a legegyszerűbb módszer, váltogatunk a képek között, a tekerőknél látható LEDsor pedig úgy változik, amilyen állásban a csúszkák vannak a Lightroomban az adott képen.
A legnagyobb mákunk pedig az, hogy létezik egy Novation Nocturn nevű picike MIDI controller, mely így működik és támogatja a Paddy, a Knobroom és a MIDI2LR szoftver is, ráadásul eredetileg sem volt túl drága ez a controller (40ezer Ft körül ment, amikor még aktív termék volt), de mivel már kifutott termékről beszélünk, ezért itt-ott (eBayen, Amazonon stb) 15-20ezer Forint körüli áron szerezhető be. Ez igazán nem sok pénz, ha utána lényegesen könnyebb, ergonómikusabb és gyorsabb lesz a fotók feldolozása általa.
Én már megrendeltem a sajátomat, ha lesznek használati tapasztalatok, mindenképpen megosztom a nagyérdeművel.
UPDATE: időközben megszületett a nagy MIDI Controller tesztcikk, mely ide kattintva olvasható.