Megkaptam tesztelésre a legújabb Sigma ART obit. Mondjuk úgy, hozza az elvártat, de nem rajongok érte. Nem azért mert nem jó, hanem azért, mert a 24mm-es gyújtótáv nem igazán az én világom. Riportfotósok, tájkép fotósok viszont imádni fogják!
A Sigma új 24/1.4 obija nemrég érkezett a polcokra, de sikerült megkaparintani egy példányt egy kis tesztelésre. Miután rendszeresen megkapom a kommentek szekcióban a leoltást, hogy hogy van képem ezeket tesztnek nevezni, ismét elmondom, hogy ezek amolyan életszagú tesztek. Aki chartokat, stúdiómintákat és 100%-ban nézhető fókuszteszt ábrákat keres, meg műszerrel kimért adatokat, az bizonyára meg fogja találni ezeket a DXO-nál, a Dpreview-nál, vagy itthon a Pixinfónál. Én nem mérnöki szemmel vizsgálom az obikat, hanem a halandó fotós szemével, aki használni fogja…az meg nem mindig egyezik a mérnök véleményével.
Járt már a kezeim között az ART fixobi sorozatból a 35/1.4 és az 50/1.4 is (továbbá a zoomok közül a 24-105/4 OS és a 18-35/1.8), ezekhez tudom leginkább hasonlítani a Sigma új lencséjét. Szívesen hasonlítanám a Canon vagy a Nikon ugyanilyen üvegéhez is, de sajnos egyik sem állt rendelkezésemre, így marad az érzésre bemondás műfaja, ami miatt majd biztosan sok intrikát kapok. Kérdés, hogy érdemes-e ezekhez egyáltalán hasonlítgatni? A Canon 24/1.4-es obija kb 450.000 Ft-ba kerül, a Nikoné kb 600.000 Ft-ba, a Sigma meg 270.000. Ha jobb, akkor örülünk (Vincent), ha netán picit gyengébb, akkor is örülünk mert fele annyiba kerül.
Építés
Azt már gondolom nem kell ecsetelnem, hogy az ART obik építési minősége nem hagy kívánnivalót maga után, így a Sigma 24mm f/1.4-é sem. Fém és üveg, emiatt viszont nem könnyű, ahogy az 50-es és a 35-ös sem az. Méretre viszont nem olyan vészes, a Canon 17-40-es obim pélául nagyobb nála. Az alábbi netes fotón látszik, hogy ez a legkisebb fix ART obi és olyan, mintha összegyúrták volna a 35/1.4-et és az 50/1.4-et. Formára utóbbi, méretre az előbbi. Ami a formát illeti, nekem nagyon szimpatikus a szűrőnél körbefutó kis perem (ami az 50-esen is megvan), ennélfogva nagyon könnyű kivenni a táskából. Az obihoz gyárilag kapunk gyöngyvászon, övre fűzhető kistáskát és tulipán formájú napellenzőt is. Utóbbi nagyon passzentos, igazi minőségi darab módjára lehet felcsavarni az objektívre, a belseje pedig recézett. A fókuszgyűrű kellően vastag és nagyon finoman mozog, autofókusz esetén is természetesen belenyúlhatunk kézzel az élességállításba.
Forrás: the-digital-picture.com
Fókusz
Az obi a többi ART-hoz hasonlóan gyors és halk. Érkeztek olyan visszajelzések néhány vásárlótól, hogy rossz fényviszonyok között már picit belassul és pontatlanabbá válik (a 35-ös és az 50-es), de próbáim alapján én ezt semmivel nem éreztem rosszabbnak, mint mármelyik másik objektív esetében. Kifejezetten az élmezőnybe tartoznak a Sigma ART-ok ezen a téren.
Fénymérő hangyapukinyi fényben
A baloldalon lévő kép lehúzott redőnynél készült egy sötét szobában, annyira volt csak felhúzva, hogy az alján egy 5 centis résen szűrődjön be némi fény a kinti egyébként borús időből. A fénymérő azt mutatta, hogy az helyes expozícióhoz ISO6400-es érzékenység, f/1.4-es rekesz és 1/15s +1/3 (tehát kb 1/20-25s) expozíciós idő kell. Ez egyet jelent azzal, hogy “nincs fény”. Ilyen körülmények között márpedig simán lehetett a Sigma 24/1.4-vel éles képeket készíteni a szobában/szobáról, ahogy a fénymérőről is sikerült éles képet lőni, nem egyszer nem kétszer. Összehasonlításképpen felcsavartam a 17-40-es obimat is, mert arról tudom, hogy nehéz zavarba hozni. Sokat dolgoztam már vele mindenféle rendezvényen, mindenféle körülmények között és sosem hagyott cserben, ami mondjuk a Canon 35/2 IS-ről nem volt elmondható. Gyorsaságra, pontosságra, határozottságra tökéletesen megegyezik a Sigma 24/1.4 obival. Mindkettő persze belassul és pár milliméternyit vadászik, bizonytalankodik már ilyen sötétben, de szerintem azt az objektívet még nem találták fel, amelyik ilyen körülmények között ugyanúgy viselkedik, mint napfényben. Fókuszhibát (front- vagy backfókusz) nem tapsztaltam az obival, de itt megállnék picit. Ez egy f/1.4-es fényerejű obi, amit ha a 24mm-es gyújtótávolságával egy fullframe gépvázra csavarunk, olyan látószöget kapunk, hogy 2,5-3 méterről fotózva nem hogy egy alló ember belefér egy fekvőképbe egész alakban, de még a nyakába is ültethet egy másikat, őt is benne lesz a képben. f/1.4-es rekesz mellett ilyen távolságról viszont a mélységélességünk kb. 1 méter, vagyis kb 40cm a témánk előtt és kb 60cm a témánk mögött (ideális esetben). Ezzel a szűk mélységgel én azt látom, hogy a mai DSLR-ek fáziskülönbség elvű AF rendszere és a mai objektívek AF rendszere nem tud 100%-osan megbírkózni. Jó esetben a témánk minden exponál benne lesz a élességi síkban, de megfigyelhetjük, hogy hol mögötte van az élességi tartomány jelentős része, hol előtte, hol épp úgy, mint ahogy a nagykönyvben le van írva (1/3 előtte, 2/3 mögötte). Mindezt persze ugyanazzal a géppel és ugyanazzal az objektívvel. De bizony az is előfordul, hogy a témánk nem kerül az élességi síkba, vagy legalábbis annak nagyon a szélére és nem lesz tökéletesen éles. Ez előfordult a Sigma 35/1.4-el, a Sigma 50/1.4-el, és a Sigma 24/1.4-el is épp úgy, mint a Canon 50/1.4-el, vagy a Canon 50/1.2L-el is. Ez nem klasszikus fókuszhiba, hanem működési pontatlanság, működési szórás. Ehhez jön még hozzá, hogy mondjuk az ember egy kapáslövésnél néha nem a szemre élesít, hanem mondjuk az illető pólójára, ha más nem tudatalatt arra gondolván, hogy az alany mellkasa úgyis egyvonalba esik a fejével és a szemével, aztán otthon látja, hogy a póló éles, az arc meg életlen. Ehhez jöhet még hozzá, ha az alanyunk mozog, vagy mi magunk nem állunk stabilan a géppel és beledőlünk az expóba. Nem könnyű f/1.4-es obikkal fotózni, ezt tudni kell és a jelenlegi technológia sem épp könnyíti a dolgunkat. A Canon 50/1.4-emet évek óta használom munkára, mégis most, ahogy próbálgattam a cikkírás közepette, összehasonlítgatva a fókuszát a Sigma 24-gyel, f/1.4-es rekeszen egy éles képet nem tudtam lőni vele statikus témáról, minden képen a téma előtt volt az élesség (front fókusz). Mégis kiszolgál munka közben évek óta…. igaz ott f/1.4-en nem is sűrűn lövöldözöm. Bosszantó a jelenség persze, erről meg is emlékeztem anno egy cikkben, ami az olvasottsága és a kommentek hada alapján elég nagy figyelmet kapott, de sajnos ez van. A Sigma ART sem tökéletesebb ilyen téren, mint a Canon L, nem igazán tudunk mit tenni. Ha utóbbi tökéletes lenne, még lehetne szidni a Sigmát, de mivel mindegyik tré, ezért nem érdemes komolyabb eszmefuttatásokba bocsátkozni.
Képminőség
Ez is karcol, nem kell tovább magyarázni. Karcol középen és éles a képszéleken is, a rekeszeljük, és éles középen és lágy a képszéleken, ha nyitva hagyjuk. Talán azt még hozzátenném, hogy f/1.4-es rekeszen (a fenti fókuszegyenetlenségeket leszámítva) simán használható, olyan kb, mint a Sigma 35 ART, de nem annyira penge, mint a Sigma 50-es. Az alapobijuk ugyanis olyan éles még f/1.4-en is képközépen, hogy hiába rekeszeli az ember, gyakorlatilag alig élesedik, mert nincs hova. Ez a 24/1.4-ről nem mondható el, persze sokkal élesebb nyitva, mint mondjuk egy Canon 50/1.4 nyitva, de láthatóan élesedik, ha elkezdjük rekeszelni, f/2.8-tól pedig már borotva. Kérdés, hogy mennyire akarja az ember f/1.4-en használni egyáltalán, ha belekalkulálja azt, hogy mennyire macerás ilyen szűk mélységélességgel fotózni. Pár tévedés vagy tévesztés, obi- vagy user-error és hamar leszokik az ember az f/1.4 használatáról. Pár közelebbi portrékép, amin legalább két ember szerepel, majd abból csak az egyik lesz éles, és legközelebb már úgy rekeszelsz f/4-re ilyen szituban, mint a kisangyal.
Élesség f/4 vs. f/1.4 – képközépen (100%)
Élesség f/4 vs. f/1.4 – képszélen (100%)
Sigma 24mm eredeti
Kromatikus aberráció nyitott rekesz esetében ennél az obinál is van gazdagon. Nem múlja felül az ebben rekorder 85/1.8-omat, de jelen van, persze szoftveresen javítható, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy rekeszeléskor csökken ugyan, de nehezen tűnik el. F/2.8-on még mindig látható egy kis lilás elszíneződés a kontrasztos területeken, főleg a képszéleken. Lightroomban, Camera RAW-ban egy kattintással javítható mindegyik.
Sigma 24/1.4 CA képközépen f/1.4 rekeszen (100%)
Vignettálásból sem fogunk hiányt szenvedni, nyitott rekeszen a peremsötétedés képközépig beér, f/2-nél már csak az extrém sarkokban találkozunk vele, f/2.8-nál pedig eltűnik teljesen.
Vignettálás – f/1.4 – f/2 – f/2.8
Az ART obik frontlencse bovonata valami álom, ahogy ennek is, gyakorlatilag szinte lehetetlen becsillantani. A próbák során én a napellenzőt ki sem vettem a dobozából, csak az obi befotózáshához pattintottam fel. A keresőben láthatsz becsillanást, de a végső képen nem lesz rajta. Remekel a Sigma 24 a flare-kezelésben.
Sigma 24 becsillanás, nap a képhatáron belül és nap a képhatár szélén
Ami a torzítást illeti, egy enyhe hordót tapasztalhatunk az obinál, nem vészes, de jelen van. A Lightroom CC viszont már most kínál hozzá automatikus korrekciót.
Használat
Mint mondtam a bevezetőben, nekem nem a szívem ügye a 24mm-es fix gyújtótáv. Ha közel megyünk már nagyon torzít a perspektíva miatt, amúgy meg nem az az igazi ütős látványvilág, amit az ultranagylátószögek képviselnek. Nekem olyan semmilyen, a fix 35-öt sokkal szívesebben használom riportfotókhoz. Párszor leírtam már itt a blogon Szalmás Peti riportfotó oktatónk véleményét, itt is nyugdatan elhangozhat:
Ennyi.
Azt viszont fontos tudni minden leendő júzernek, hogy ekkora látószögnél, ekkora fényerővel már iszonyat mennyiségű fény bejut a kameránkba és ha napos időben is szeretnénk használni f/1.4-en akkor meg kell barátkoznunk az olyan fogalmakkal, mint az 1/8000s záridő, az ISO50 érzékenység, az ND szűrő és ezek tetszőleges kombinációja. Ha valakinek a gépe nem tud nyolcezredes záridőt és 50-es ISO-t, akkor bajban lesz napsütésben amikor nyitott rekesszel szeretne fotózni, vagy feltesz egy ND-szűrőt, vagy kénytelen lesz lerekeszelni az obit f/2 alá.
A Sigma 24mm f/1.4 DG HSM Art obi jelenleg 269.889 Ft-ért vásárolható meg a FotóSarok Szaküzletben, Canon és Nikon bajonettekkel érhető el.
Végezetül néhány mintafotó, az összes képet eredeti méretben feltöltve a Flickr galériában találjátok:
