Teszt: Sigma 24mm f/1.4 DG ART fixobjektív

Megkaptam tesztelésre a legújabb Sigma ART obit. Mondjuk úgy, hozza az elvártat, de nem rajongok érte. Nem azért mert nem jó, hanem azért, mert a 24mm-es gyújtótáv nem igazán az én világom. Riportfotósok, tájkép fotósok viszont imádni fogják!

A Sigma új 24/1.4 obija nemrég érkezett a polcokra, de sikerült megkaparintani egy példányt egy kis tesztelésre. Miután rendszeresen megkapom a kommentek szekcióban a leoltást, hogy hogy van képem ezeket tesztnek nevezni, ismét elmondom, hogy ezek amolyan életszagú tesztek. Aki chartokat, stúdiómintákat és 100%-ban nézhető fókuszteszt ábrákat keres, meg műszerrel kimért adatokat, az bizonyára meg fogja találni ezeket a DXO-nál, a Dpreview-nál, vagy itthon a Pixinfónál. Én nem mérnöki szemmel vizsgálom az obikat, hanem a halandó fotós szemével, aki használni fogja…az meg nem mindig egyezik a mérnök véleményével.

Járt már a kezeim között az ART fixobi sorozatból a 35/1.4 és az 50/1.4 is (továbbá a zoomok közül a 24-105/4 OS és a 18-35/1.8), ezekhez tudom leginkább hasonlítani a Sigma új lencséjét. Szívesen hasonlítanám a Canon vagy a Nikon ugyanilyen üvegéhez is, de sajnos egyik sem állt rendelkezésemre, így marad az érzésre bemondás műfaja, ami miatt majd biztosan sok intrikát kapok. Kérdés, hogy érdemes-e ezekhez egyáltalán hasonlítgatni? A Canon 24/1.4-es obija kb 450.000 Ft-ba kerül, a Nikoné kb 600.000 Ft-ba, a Sigma meg 270.000. Ha jobb, akkor örülünk (Vincent), ha netán picit gyengébb, akkor is örülünk mert fele annyiba kerül.

sigma24art-20150511_073

Építés

Azt már gondolom nem kell ecsetelnem, hogy az ART obik építési minősége nem hagy kívánnivalót maga után, így a Sigma 24mm f/1.4-é sem. Fém és üveg, emiatt viszont nem könnyű, ahogy az 50-es és a 35-ös sem az. Méretre viszont nem olyan vészes, a Canon 17-40-es obim pélául nagyobb nála. Az alábbi netes fotón látszik, hogy ez a legkisebb fix ART obi és olyan, mintha összegyúrták volna a 35/1.4-et és az 50/1.4-et. Formára utóbbi, méretre az előbbi. Ami a formát illeti, nekem nagyon szimpatikus a szűrőnél körbefutó kis perem (ami az 50-esen is megvan), ennélfogva nagyon könnyű kivenni a táskából. Az obihoz gyárilag kapunk gyöngyvászon, övre fűzhető kistáskát és tulipán formájú napellenzőt is. Utóbbi nagyon passzentos, igazi minőségi darab módjára lehet felcsavarni az objektívre, a belseje pedig recézett. A fókuszgyűrű kellően vastag és nagyon finoman mozog, autofókusz esetén is természetesen belenyúlhatunk kézzel az élességállításba.

Sigma-Art-Lens-Family

Forrás: the-digital-picture.com

sigma24art-20150511_076

sigma24art-20150511_081

 

sigma24vazon

Fókusz

Az obi a többi ART-hoz hasonlóan gyors és halk. Érkeztek olyan visszajelzések néhány vásárlótól, hogy rossz fényviszonyok között már picit belassul és pontatlanabbá válik (a 35-ös és az 50-es), de próbáim alapján én ezt semmivel nem éreztem rosszabbnak, mint mármelyik másik objektív esetében. Kifejezetten az élmezőnybe tartoznak a Sigma ART-ok ezen a téren.

IMG_7045

Fénymérő hangyapukinyi fényben

A baloldalon lévő kép lehúzott redőnynél készült egy sötét szobában, annyira volt csak felhúzva, hogy az alján egy 5 centis résen szűrődjön be némi fény a kinti egyébként borús időből. A fénymérő azt mutatta, hogy az helyes expozícióhoz ISO6400-es érzékenység, f/1.4-es rekesz és 1/15s +1/3 (tehát kb 1/20-25s) expozíciós idő kell. Ez egyet jelent azzal, hogy “nincs fény”. Ilyen körülmények között márpedig simán lehetett a Sigma 24/1.4-vel éles képeket készíteni a szobában/szobáról, ahogy a fénymérőről is sikerült éles képet lőni, nem egyszer nem kétszer. Összehasonlításképpen felcsavartam a 17-40-es obimat is, mert arról tudom, hogy nehéz zavarba hozni. Sokat dolgoztam már vele mindenféle rendezvényen, mindenféle körülmények között és sosem hagyott cserben, ami mondjuk a Canon 35/2 IS-ről nem volt elmondható. Gyorsaságra, pontosságra, határozottságra tökéletesen megegyezik a Sigma 24/1.4 obival. Mindkettő persze belassul és pár milliméternyit vadászik, bizonytalankodik már ilyen sötétben, de szerintem azt az objektívet még nem találták fel, amelyik ilyen körülmények között ugyanúgy viselkedik, mint napfényben. Fókuszhibát (front- vagy backfókusz) nem tapsztaltam az obival, de itt megállnék picit. Ez egy f/1.4-es fényerejű obi, amit ha a 24mm-es gyújtótávolságával egy fullframe gépvázra csavarunk, olyan látószöget kapunk, hogy 2,5-3 méterről fotózva nem hogy egy alló ember belefér egy fekvőképbe egész alakban, de még a nyakába is ültethet egy másikat, őt is benne lesz a képben. f/1.4-es rekesz mellett ilyen távolságról viszont a mélységélességünk kb. 1 méter, vagyis kb 40cm a témánk előtt és kb 60cm a témánk mögött (ideális esetben). Ezzel a szűk mélységgel én azt látom, hogy a mai DSLR-ek fáziskülönbség elvű AF rendszere és a mai objektívek AF rendszere nem tud 100%-osan megbírkózni. Jó esetben a témánk minden exponál benne lesz a élességi síkban, de megfigyelhetjük, hogy hol mögötte van az élességi tartomány jelentős része, hol előtte, hol épp úgy, mint ahogy a nagykönyvben le van írva (1/3 előtte, 2/3 mögötte). Mindezt persze ugyanazzal a géppel és ugyanazzal az objektívvel. De bizony az is előfordul, hogy a témánk nem kerül az élességi síkba, vagy legalábbis annak nagyon a szélére és nem lesz tökéletesen éles. Ez előfordult a Sigma 35/1.4-el, a Sigma 50/1.4-el, és a Sigma 24/1.4-el is épp úgy, mint a Canon 50/1.4-el, vagy a Canon 50/1.2L-el is. Ez nem klasszikus fókuszhiba, hanem működési pontatlanság, működési szórás. Ehhez jön még hozzá, hogy mondjuk az ember egy kapáslövésnél néha nem a szemre élesít, hanem mondjuk az illető pólójára, ha más nem tudatalatt arra gondolván, hogy az alany mellkasa úgyis egyvonalba esik a fejével és a szemével, aztán otthon látja, hogy a póló éles, az arc meg életlen. Ehhez jöhet még hozzá, ha az alanyunk mozog, vagy mi magunk nem állunk stabilan a géppel és beledőlünk az expóba. Nem könnyű f/1.4-es obikkal fotózni, ezt tudni kell és a jelenlegi technológia sem épp könnyíti a dolgunkat. A Canon 50/1.4-emet évek óta használom munkára, mégis most, ahogy próbálgattam a cikkírás közepette, összehasonlítgatva a fókuszát a Sigma 24-gyel, f/1.4-es rekeszen egy éles képet nem tudtam lőni vele statikus témáról, minden képen a téma előtt volt az élesség (front fókusz). Mégis kiszolgál munka közben évek óta…. igaz ott f/1.4-en nem is sűrűn lövöldözöm. Bosszantó a jelenség persze, erről meg is emlékeztem anno egy cikkben, ami az olvasottsága és a kommentek hada alapján elég nagy figyelmet kapott, de sajnos ez van. A Sigma ART sem tökéletesebb ilyen téren, mint a Canon L, nem igazán tudunk mit tenni. Ha utóbbi tökéletes lenne, még lehetne szidni a Sigmát, de mivel mindegyik tré, ezért nem érdemes komolyabb eszmefuttatásokba bocsátkozni.

Képminőség

Ez is karcol, nem kell tovább magyarázni. Karcol középen és éles a képszéleken is, a rekeszeljük, és éles középen és lágy a képszéleken, ha nyitva hagyjuk. Talán azt még hozzátenném, hogy f/1.4-es rekeszen (a fenti fókuszegyenetlenségeket leszámítva) simán használható, olyan kb, mint a Sigma 35 ART, de nem annyira penge, mint a Sigma 50-es. Az alapobijuk ugyanis olyan éles még f/1.4-en is képközépen, hogy hiába rekeszeli az ember, gyakorlatilag alig élesedik, mert nincs hova. Ez a 24/1.4-ről nem mondható el, persze sokkal élesebb nyitva, mint mondjuk egy Canon 50/1.4 nyitva, de láthatóan élesedik, ha elkezdjük rekeszelni, f/2.8-tól pedig már borotva. Kérdés, hogy mennyire akarja az ember f/1.4-en használni egyáltalán, ha belekalkulálja azt, hogy mennyire macerás ilyen szűk mélységélességgel fotózni. Pár tévedés vagy tévesztés, obi- vagy user-error és hamar leszokik az ember az f/1.4 használatáról. Pár közelebbi portrékép, amin legalább két ember szerepel, majd abból csak az egyik lesz éles, és legközelebb már úgy rekeszelsz f/4-re ilyen szituban, mint a kisangyal.

sigma24eles2

Élesség f/4 vs. f/1.4 – képközépen (100%)

sigma24eles1

Élesség f/4 vs. f/1.4 – képszélen (100%)

sigma24eles-egesz

Sigma 24mm eredeti

 

Kromatikus aberráció nyitott rekesz esetében ennél az obinál is van gazdagon. Nem múlja felül az ebben rekorder 85/1.8-omat, de jelen van, persze szoftveresen javítható, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy rekeszeléskor csökken ugyan, de nehezen tűnik el. F/2.8-on még mindig látható egy kis lilás elszíneződés a kontrasztos területeken, főleg a képszéleken. Lightroomban, Camera RAW-ban egy kattintással javítható mindegyik.

Sigma 24/1.4 CA képközépen f/1.4 rekeszen

Sigma 24/1.4 CA képközépen f/1.4 rekeszen (100%)

Vignettálásból sem fogunk hiányt szenvedni, nyitott rekeszen a peremsötétedés képközépig beér, f/2-nél már csak az extrém sarkokban találkozunk vele, f/2.8-nál pedig eltűnik teljesen.

Vignettálás - f/1.4 - f/2 - f/2.8

Vignettálás – f/1.4 – f/2 – f/2.8

Az ART obik frontlencse bovonata valami álom, ahogy ennek is, gyakorlatilag szinte lehetetlen becsillantani. A próbák során én a napellenzőt ki sem vettem a dobozából, csak az obi befotózáshához pattintottam fel. A keresőben láthatsz becsillanást, de a végső képen nem lesz rajta. Remekel a Sigma 24 a flare-kezelésben.

Sigma 24 becsillanás, nap a képhatáron belül és nap a képhatár szélén

Sigma 24 becsillanás, nap a képhatáron belül és nap a képhatár szélén

Ami a torzítást illeti, egy enyhe hordót tapasztalhatunk az obinál, nem vészes, de jelen van. A Lightroom CC viszont már most kínál hozzá automatikus korrekciót.

sigma24art-20150511_069

Használat

Mint mondtam a bevezetőben, nekem nem a szívem ügye a 24mm-es fix gyújtótáv. Ha közel megyünk már nagyon torzít a perspektíva miatt, amúgy meg nem az az igazi ütős látványvilág, amit az ultranagylátószögek képviselnek. Nekem olyan semmilyen, a fix 35-öt sokkal szívesebben használom riportfotókhoz. Párszor leírtam már itt a blogon Szalmás Peti riportfotó oktatónk véleményét, itt is nyugdatan elhangozhat:

Ha egyedül dolgozol 35mm, ha többen vagytok 24mm, mert a 35-tel eléd fognak állni.

Ennyi.

Azt viszont fontos tudni minden leendő júzernek, hogy ekkora látószögnél, ekkora fényerővel már iszonyat mennyiségű fény bejut a kameránkba és ha napos időben is szeretnénk használni f/1.4-en akkor meg kell barátkoznunk az olyan fogalmakkal, mint az 1/8000s záridő, az ISO50 érzékenység, az ND szűrő és ezek tetszőleges kombinációja. Ha valakinek a gépe nem tud nyolcezredes záridőt és 50-es ISO-t, akkor bajban lesz napsütésben amikor nyitott rekesszel szeretne fotózni, vagy feltesz egy ND-szűrőt, vagy kénytelen lesz lerekeszelni az obit f/2 alá.

A Sigma 24mm f/1.4 DG HSM Art obi jelenleg 269.889 Ft-ért vásárolható meg a FotóSarok Szaküzletben, Canon és Nikon bajonettekkel érhető el.

Végezetül néhány mintafotó, az összes képet eredeti méretben feltöltve a Flickr galériában találjátok:

sigma24art-20150511_001-2
sigma24art-20150511_016
sigma24art-20150511_017-2
sigma24art-20150511_027
sigma24art-20150511_038
sigma24art-20150511_059
sigma24art-20150511_061
sigma24art-20150511_063
sigma24art-20150511_064
sigma24art-20150511_065

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot