Kivesézzük a Phase One szoftvereit – 1. rész

A Phase One a Capture One Pro és a Media Pro 1 szoftverek személyében már igen hasonló, ám helyenként jobb, helyenként gyengébb, helyenként más szolgáltatásokat kínál, mint az Adobe a Photoshop – Bridge – Lightroom szentháromsággal. E cikksorozatban lehetőségünkhöz mérten kivesézzük a Phase One szoftvereit, bemutatva azokat, illetve összehasonlítva az Adobe szoftvereivel kezelhetőség és képminőség tekintetében, hogy olvasóink tisztább képet kaphassanak a pro-kategóriás alternatívákról.

Fentebb azt írtam, hogy “lehetőségünkhöz mérten”. Ez alatt azt értettem, hogy úgy fogok bele a cikksorozatba, hogy az Adobe szoftvereit már jól ismerem, de a Phase One szoftverekkel még csak barátkozom. Rutinos felhasználóként persze a barátkozás azért gördülékenyebben megy, de biztos lesz a Phase One szoftverei esetében jónéhány olyan kevésbé nyilvánvaló funkció, ami ebben a cikksorozatban nem kerül bemutatásra, vagy azért mert nem tudtam róla/nem vettem észre, vagy azért mert eleve ezek a szoftverek olyan komplex programok, hogy nem véletlen az, hogy pl. a PS-hez és a Lightroomhoz 300-500 oldalas kézikönyveket, tankönyveket adnak ki. Magyarul egy blogcikk sorozatban lehetetlen a programok minden jellegű tudását bemutatni. E két tényező miatt inkább a hétköznapi, vagy inkább úgy mondanám az átlag fotósok által használt mindennapi funkciókról, szolgáltatásokról lesz szó.

A cikksorozatban a könnyebbség kedvéért a szoftverek nevének rövidítéseit találjátok majd, így helyenként a Phase One – P1, a Capture One Pro – C1, a Media Pro 1 – MP1, a Photoshop – PS, a Bridge – BR, a Lightroom – LR néven lesz rövidítve.

Előre leszögeznék pár dolgot: az egyik, hogy a tárgyalt két Phase One szoftver, vagyis a Capture One és a Media Pro, akármennyire is szerettem volna, nem feleltethető meg egy az egyben a Lightroom és a Bridge szoftverekkel. A másik dolog, hogy egy esetleges átállás jó eséllyel csak radikális váltással végezhető el, mivel a P1 és az Adobe szoftverei, pontosabban az ezek által kreált XMP sidecarok (a RAW fotók beállításait tartalmazó segédfájlok) nem igazán kompatibilisek egymással (lévén, hogy más csúszkák és eszközök vannak az egyes szoftverekben), a harmadik pedig az, hogy a Photoshop nem véletlenül ipari sztenderd, komolyabb utómunkákhoz, retus munkákhoz nem váltható ki semmilyen más szoftverrel jelenleg. A Phase One nem is erre törekedett, hiszen a Capture One egyértelműen a Lightroomnak állít konkurenciát, mivel egy komoly RAW feldolgozó szoftverről van szó, a Media Pro pedig egy, a Bridge-hez hasonló képkezelő, rendszerező program (sőt picit több is annál), azzal a különbséggel, hogy a Bridge a jó öreg fájlrendszeres, könyvtárszerkezetes alapra épül, míg a Media Pro már az újabb, korszerűbb katalogizálós alapra, úgy, mint a Lightroom. Utóbbi megoldás sokkal hatékonyabb képállomány kezelést tesz lehetővé, de saját tapasztalatból mondom, hogy aki a könyvtárstruktúrás fájlmenedzsmentet szokta meg azóta, hogy DOS-ból kellett indítani a win.exe-t, annak bizony nem lesz könnyű az átállás. Már csak azért sem, mert a katalogizálást precíz embereknek találták ki. Jóllehet a gyártók úgy próbálják segíteni a felhasználót a képek felcímkézésében, tagelésében és egyéb metaadatokkal való ellátásában – amik a katalogizálás alapját adják -, ahogy csak tudják, de ettől még a fotós nem lehet lusta e témában, és sajnos több figyelmet kell fordítania a rendszerezésre, mint azokban az időkben, amikor csak nyitottunk egy új mappát a Képek könyvtárban és bemásoltuk a fotókat. Egy mérnöki aggyal megáldott, precíz emberkének ez teljesen magától értetődő dolog, de egy szangvinikus, avagy egy flegmatikus léleknek rossz esetben akár évekbe is telhet a teljes átállás, mert vagy a “Lesz.rom! Kinek van ehhez idegzete?”, vagy a “Maaaajd egyszer, ha marhára ráérek, megcsinálom” a jelmondatuk.

A katalogizálás az életünkbe – szerintem – leginkább a Lighroom megjelenésével került be, és a lényege az, hogy a fotókat már a számítógépre kerüléskor ellátjuk mindenféle jellemző adattal, amik a későbbi visszakeresést, rendezést segítik. A dátumot, valamint az expozíciós és kamera/objektív adatokat szerencsére a fényképezőgép eleve beleírja a képfájlba, ezzel nem kell vesződnünk, igaz a dátum beállításra érdemes mindig odafigyelnünk.

Nem csak évente kétszer óraállításkor, mert sajnos a kamerák belső órája nem egy atomóra, a szinkronizálást meg még nem találták fel a Canon és a Nikon mérnökei, így a kamera belső órája pár hónap alatt akár már 1-2 percet is elállítóthat. Ez különösen azoknak problémás, akik két vázzal dolgoznak, hiszen az egyszer összelőtt két váz biz’isten, hogy nem egyenlő mértékben fog elállítódni, de ez már más tészta.

Visszatérve a metaadatokra, a számítógépre felmásolandó fotókat magunknak kell ellátnunk az előbb említett alap adatokon kívül a képekre jellemző, a katalogizálást segítő egyéb adatokkal, úgymint tagek vagyis kulcsszavak, helyszín adatok (jó esetben ezt megoldja a beépített GPS), és a képek értékelését és válogatását jelző csillagozás (rate), zászlózás (flag), címkézés (label). Ezeket jó ha tényleg már a képek kártyáról való másolásakor megtesszük (persze a csillagozást/címkézést leszámítva). Megtehetjük később, de ha ezt halogatjuk, akkor valószínűleg nem a fentebb említett “mérnöki aggyal megáldott precíz emberek” csoportjába tartozunk, és – ismét magamból indulok ki – leginkább sohanapján jön el az a pillanat, amikor nekiveselkedünk, és bekatalogizáljuk visszamenőleg az összes fotónkat. Jobb tehát ezen túlesni akkor, amikor felmásoljuk őket a memóriakártyáról, mivel erre minden valamire való katalogizáló program lehetőséget ad. Amennyiben ez megvan, a későbbiekben, ha keresünk egy képet vagy sorozatot, nem kell emlékeznünk arra, hogy melyik mappába (ne adj isten melyik vinyóra) pakoltuk 3 évvel ezelőtt, hiszen a katalógusban rákereshetünk például úgy, hogy “esküvő – orosháza – 5 csillagos képek”, vagy akár úgy, hogy “canon 6D – 50/1.4 obi – f/2.8 rekesz”, és már dobja is nekünk a rendszer a releváns fotókat. Igazából e sorok írásakor ért utol a felismerés, hogy tiszta hülye vagyok, hogy nem használom a GPS-t a Canon 6D-mben…

Phase One Media Pro

A Phase One Capture One Pro és Media Pro 1 tehát nagyjából az Adobe Lightroomnak, és az Adobe Bride-nek felel meg. De csak nagyjából. A Media Pro egyébként egy nem túl régi szoftverük (tudomásom szerint 3 éves), korábban csak a C1 volt, de a felhasználói igényeket követve kiadtak egy komolyabb katalogizáló szoftvert a MP1 személyében. Aki nagyon nem akar a katalogizálással bajlódni, annak sajnos a Media Pro sem lesz barátja, ugyanis nincs benne közvetlen könyvtárfa elérés, mert a katalogizálás legelső lépése a fotók importálása, ezt pedig elég sokan utálják. Azok a fotók, amiket nem importáltunk a katalógusba, nem fognak megjelenni a szoftverben (amiket importáltunk, azokat már láthatjuk könyvtárfában), és hát hányszor előfordul az, hogy 3-4 fotót csak úgy sebtiben az aktuális fájlkezelőben felmásolunk a gépre, és nem importáljuk semmiféle katalógusba? Továbbmegyek, hányszor van az, hogy megváltoztatjuk a képfájlok helyét a számítógép mappastruktúrájában? Előfordul…Ekkor a katalogizáló program rögtön jelzi, hogy nem találja a fotókat a régi helyükön, és újra meg kell adni azok elérhetőségét.

Mit jelent ez? Ha megváltoztatjuk a fájlok helyét, az jó eséllyel azt jelenti, hogy még mindig könyvtárakban, mappákban és fájlokban gondolkozunk, nem pedig katalógusban és metaadatokban. EGYSZER kell jól megválasztani a képek helyét, mégpedig a felmásoláskor, és utána nem foglalkozni vele! Felételezem, sokan úgy használják a számítógépüket, hogy a fotózás során termelt képeket felmásolják a számítógép rendszervinyójára (most tökmindegy, hogy az partícionált, vagy akár két vinyó is van benne), dolgoznak rajta, majd később a kész képeket átteszik külső vinyóra, és a rendszervinyóról letörlik őket. Rossz esetben csak akkor, amikor a rendszervinyó betelt és kell a hely az új képeknek. Ez rossz szokás, egyrészt nem biztonságos a képekre nézve (simán veszíthetünk így adatot), másrészt a modern katalogizáló és RAW-feldolgozó szoftverek képesek külső vinyón lévő képeket kezelni, sőt szerkeszteni – kapaszkodjatok meg – akár úgy is, hogy a külső vinyó nincs is csatlakoztatva. De nem muszáj ennyire vagánynak lenni, elég csak a külső vinyón, a már végleges helyükön tárolni a fotókat és ott szerkeszteni úgy, hogy a külső vinyó csatlakoztatva van a géphez – asztali gépnél nem egy lehetetlen küldetés, hogy kéznél legyen a külső winchester. Nagy a pofám, de még én sem így csinálom, pedig így kellene…Munka vinyó, backup vinyó, aztán csókolom, a rendszervinyón csak a rendszer fusson. Több vinyó, kevesebb gond…gondoltuk volna?

A cikksorozat egyébként azért indult el, mert az én munkafolyamatom szerves része a Bridge (mondom, én magam sem tértem még át 100%-ig a katalogizálásra, és a képek gyors visszakeresésére még mindig a Bridge-et használom), de gyakorlatilag azóta, hogy annak idején a CS3-ról a CS5-re váltottam, a Bridge-em vacakol. Vacakolt a régi hackelt CS5 és CS6 (igen én sem voltam szent régen), és vacakol az immáron jogtiszta CC verzió, vacakolt a korábbi Windows laptopomon, vacakolt a régi Windows PC-men és vacakol a mostani asztali Mac-emen is, szóval csak-csak a Bridge-ben van a hiba és nem bennem, vagy a gépemben.

A vacakolás azt jelenti, hogy egy-egy mappára kattintáskor van hogy fél percet, egy percet is várni kell, mire betölti (mutatja) a benne lévő fotókat, megmutassa az almappákat, ne adj isten az almappákra rá is tudjak kattintani. Addig amíg várok a soromra, csak pörög a bal alsó sarokban a Building criteria státusz, és vagdosom az ereimet.

Van egy SSD vinyós Macbook Air-em, azon azért gyorsabb a helyzet, de nem értem, hogy a régi CS3-mal sosem volt ilyen gond és hogy ezt miért nem lehet megoldani már CS5, CS6, CC, vagyis három generáció óta. A másik utálatos dolog a Bridge-ben, hogy elég gyakran lehetetlen élességet ellenőrizni a fotókon, mert 5(?) év alatt is képtelen volt az Adobe megoldani, hogy a Bridge éles előnézeti képet mutasson. Az élesség precíz ellenőrzéséhez bele kell kattintani nagyítóval az előnézeti képbe és megvárni, míg betölti a RAW-t 100%-os méretben (persze meg lehet adni neki, hogy minden fotó 100%-os előnézetét töltse be előre, de köszönöm elég nekem az a fél-egy perc amíg várni kell a fotókra, nem szeretnék hozzácsapni még 5 percet). Miért használom mégis a Bridge-et? Mert még mindig a mappastruktúrához vagyok szokva és a Mac (ill a Windows) fájlezelő hiába látja és mutatja már a RAW fájlokat, a csillagozott képekre, kameratípusra és egyéb metaadatokra nem tudok szűrni bennük, ehhez a Bridge kell. A fájlkezelőben továbbá nem tudom a kiválasztott képet egy Enterrel PS-ben megnyitni, a BR-ben igen. Egy szó mint száz, a Bridge-et még nem igazán tudom személy szerint nélkülözni, de komoly fejtörést okoz, hogy be van lassulva és nem mutat éles képet. A belassulást mindenféle cache beállítások módosításával próbáltam már orvosolni, de csak rontottam a helyzeten, gyorsabb csak egy hangyányival lett, viszont azóta állandó cache problémákra panaszkodik, és gyakran finom erőszakkal lehet csak bezárni a programot, mert a sima kilépésre nem reagál (vagyis részben lefagy). Ezen sajnos a törlés és újratelepítés sem segített, ráadásul a Macbookomra telepített Bridge-ből eltűnt (vagy talán eleve bele sem került) a Photoshop Image Processor minialkalmazás, épp az egyik olyan dolog, amit a néhány szolgáltatás közül azért használnék benne (törlés, újratelepítés itt sem segített).

Bridge hiba, persze a cache kitakarítása sem segített

No ebből az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy nem volt más választásom, új fotómenedzselő szoftver után kellett néznem, amikor is szembe jött velem a Phase One Media Pro. Mikor megláttam az általa kínált szolgáltatásokat, már látszott, hogy a Bridge-nél modernebb, hatékonyabb szoftverrel van dolgom, de vannak macerás részei is. A cikksorozat következő részében ennek működését mutatom be. Vajon kiváltja-e a Bridge-et? Orvosolja-e annak jellegzetes hibáit? Könnyen át lehet-e állni a használatára egy már meglévő hatalmas képarchívummal? Egy-másfél éve vagyok Creative Cloud előfizető, van jogtiszta PS-BR-LR a gépen, mindig a legújabb, akkor most álljak át egy teljesen más rendszerre és mondjam le az előfizetést? Vagy fusson párhuzamosan a kettő? Gyanítom többen is felteszik, vagy fel fogják tenni ezeket a kérdéseket. Hamarosan kiderülnek a válaszok…

Kivesézzük a Phase One szoftvereit (itt egyben):

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Gálos Viktor

    Kiváncsian várom a cikket, mivel hosszú évek óta Capture One használó vagyok elsősorban a Phase One hátfalaim miatt.

    • Eddig is be voltam tojva, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet, de ezek után… :D Igyekszem azért…