A Phase One a Capture One Pro és a Media Pro 1 szoftverek személyében már igen hasonló, ám helyenként jobb, helyenként gyengébb, helyenként más szolgáltatásokat kínál, mint az Adobe a Photoshop – Bridge – Lightroom szentháromsággal. E cikksorozatban lehetőségünkhöz mérten kivesézzük a Phase One szoftvereit, bemutatva azokat, illetve összehasonlítva az Adobe szoftvereivel kezelhetőség és képminőség tekintetében, hogy olvasóink tisztább képet kaphassanak a pro-kategóriás alternatívákról.
Fentebb azt írtam, hogy “lehetőségünkhöz mérten”. Ez alatt azt értettem, hogy úgy fogok bele a cikksorozatba, hogy az Adobe szoftvereit már jól ismerem, de a Phase One szoftverekkel még csak barátkozom. Rutinos felhasználóként persze a barátkozás azért gördülékenyebben megy, de biztos lesz a Phase One szoftverei esetében jónéhány olyan kevésbé nyilvánvaló funkció, ami ebben a cikksorozatban nem kerül bemutatásra, vagy azért mert nem tudtam róla/nem vettem észre, vagy azért mert eleve ezek a szoftverek olyan komplex programok, hogy nem véletlen az, hogy pl. a PS-hez és a Lightroomhoz 300-500 oldalas kézikönyveket, tankönyveket adnak ki. Magyarul egy blogcikk sorozatban lehetetlen a programok minden jellegű tudását bemutatni. E két tényező miatt inkább a hétköznapi, vagy inkább úgy mondanám az átlag fotósok által használt mindennapi funkciókról, szolgáltatásokról lesz szó.
A cikksorozatban a könnyebbség kedvéért a szoftverek nevének rövidítéseit találjátok majd, így helyenként a Phase One – P1, a Capture One Pro – C1, a Media Pro 1 – MP1, a Photoshop – PS, a Bridge – BR, a Lightroom – LR néven lesz rövidítve.
Előre leszögeznék pár dolgot: az egyik, hogy a tárgyalt két Phase One szoftver, vagyis a Capture One és a Media Pro, akármennyire is szerettem volna, nem feleltethető meg egy az egyben a Lightroom és a Bridge szoftverekkel. A másik dolog, hogy egy esetleges átállás jó eséllyel csak radikális váltással végezhető el, mivel a P1 és az Adobe szoftverei, pontosabban az ezek által kreált XMP sidecarok (a RAW fotók beállításait tartalmazó segédfájlok) nem igazán kompatibilisek egymással (lévén, hogy más csúszkák és eszközök vannak az egyes szoftverekben), a harmadik pedig az, hogy a Photoshop nem véletlenül ipari sztenderd, komolyabb utómunkákhoz, retus munkákhoz nem váltható ki semmilyen más szoftverrel jelenleg. A Phase One nem is erre törekedett, hiszen a Capture One egyértelműen a Lightroomnak állít konkurenciát, mivel egy komoly RAW feldolgozó szoftverről van szó, a Media Pro pedig egy, a Bridge-hez hasonló képkezelő, rendszerező program (sőt picit több is annál), azzal a különbséggel, hogy a Bridge a jó öreg fájlrendszeres, könyvtárszerkezetes alapra épül, míg a Media Pro már az újabb, korszerűbb katalogizálós alapra, úgy, mint a Lightroom. Utóbbi megoldás sokkal hatékonyabb képállomány kezelést tesz lehetővé, de saját tapasztalatból mondom, hogy aki a könyvtárstruktúrás fájlmenedzsmentet szokta meg azóta, hogy DOS-ból kellett indítani a win.exe-t, annak bizony nem lesz könnyű az átállás. Már csak azért sem, mert a katalogizálást precíz embereknek találták ki. Jóllehet a gyártók úgy próbálják segíteni a felhasználót a képek felcímkézésében, tagelésében és egyéb metaadatokkal való ellátásában – amik a katalogizálás alapját adják -, ahogy csak tudják, de ettől még a fotós nem lehet lusta e témában, és sajnos több figyelmet kell fordítania a rendszerezésre, mint azokban az időkben, amikor csak nyitottunk egy új mappát a Képek könyvtárban és bemásoltuk a fotókat. Egy mérnöki aggyal megáldott, precíz emberkének ez teljesen magától értetődő dolog, de egy szangvinikus, avagy egy flegmatikus léleknek rossz esetben akár évekbe is telhet a teljes átállás, mert vagy a “Lesz.rom! Kinek van ehhez idegzete?”, vagy a “Maaaajd egyszer, ha marhára ráérek, megcsinálom” a jelmondatuk.
A katalogizálás az életünkbe – szerintem – leginkább a Lighroom megjelenésével került be, és a lényege az, hogy a fotókat már a számítógépre kerüléskor ellátjuk mindenféle jellemző adattal, amik a későbbi visszakeresést, rendezést segítik. A dátumot, valamint az expozíciós és kamera/objektív adatokat szerencsére a fényképezőgép eleve beleírja a képfájlba, ezzel nem kell vesződnünk, igaz a dátum beállításra érdemes mindig odafigyelnünk.
Nem csak évente kétszer óraállításkor, mert sajnos a kamerák belső órája nem egy atomóra, a szinkronizálást meg még nem találták fel a Canon és a Nikon mérnökei, így a kamera belső órája pár hónap alatt akár már 1-2 percet is elállítóthat. Ez különösen azoknak problémás, akik két vázzal dolgoznak, hiszen az egyszer összelőtt két váz biz’isten, hogy nem egyenlő mértékben fog elállítódni, de ez már más tészta.
Visszatérve a metaadatokra, a számítógépre felmásolandó fotókat magunknak kell ellátnunk az előbb említett alap adatokon kívül a képekre jellemző, a katalogizálást segítő egyéb adatokkal, úgymint tagek vagyis kulcsszavak, helyszín adatok (jó esetben ezt megoldja a beépített GPS), és a képek értékelését és válogatását jelző csillagozás (rate), zászlózás (flag), címkézés (label). Ezeket jó ha tényleg már a képek kártyáról való másolásakor megtesszük (persze a csillagozást/címkézést leszámítva). Megtehetjük később, de ha ezt halogatjuk, akkor valószínűleg nem a fentebb említett “mérnöki aggyal megáldott precíz emberek” csoportjába tartozunk, és – ismét magamból indulok ki – leginkább sohanapján jön el az a pillanat, amikor nekiveselkedünk, és bekatalogizáljuk visszamenőleg az összes fotónkat. Jobb tehát ezen túlesni akkor, amikor felmásoljuk őket a memóriakártyáról, mivel erre minden valamire való katalogizáló program lehetőséget ad. Amennyiben ez megvan, a későbbiekben, ha keresünk egy képet vagy sorozatot, nem kell emlékeznünk arra, hogy melyik mappába (ne adj isten melyik vinyóra) pakoltuk 3 évvel ezelőtt, hiszen a katalógusban rákereshetünk például úgy, hogy “esküvő – orosháza – 5 csillagos képek”, vagy akár úgy, hogy “canon 6D – 50/1.4 obi – f/2.8 rekesz”, és már dobja is nekünk a rendszer a releváns fotókat. Igazából e sorok írásakor ért utol a felismerés, hogy tiszta hülye vagyok, hogy nem használom a GPS-t a Canon 6D-mben…
A Phase One Capture One Pro és Media Pro 1 tehát nagyjából az Adobe Lightroomnak, és az Adobe Bride-nek felel meg. De csak nagyjából. A Media Pro egyébként egy nem túl régi szoftverük (tudomásom szerint 3 éves), korábban csak a C1 volt, de a felhasználói igényeket követve kiadtak egy komolyabb katalogizáló szoftvert a MP1 személyében. Aki nagyon nem akar a katalogizálással bajlódni, annak sajnos a Media Pro sem lesz barátja, ugyanis nincs benne közvetlen könyvtárfa elérés, mert a katalogizálás legelső lépése a fotók importálása, ezt pedig elég sokan utálják. Azok a fotók, amiket nem importáltunk a katalógusba, nem fognak megjelenni a szoftverben (amiket importáltunk, azokat már láthatjuk könyvtárfában), és hát hányszor előfordul az, hogy 3-4 fotót csak úgy sebtiben az aktuális fájlkezelőben felmásolunk a gépre, és nem importáljuk semmiféle katalógusba? Továbbmegyek, hányszor van az, hogy megváltoztatjuk a képfájlok helyét a számítógép mappastruktúrájában? Előfordul…Ekkor a katalogizáló program rögtön jelzi, hogy nem találja a fotókat a régi helyükön, és újra meg kell adni azok elérhetőségét.
Mit jelent ez? Ha megváltoztatjuk a fájlok helyét, az jó eséllyel azt jelenti, hogy még mindig könyvtárakban, mappákban és fájlokban gondolkozunk, nem pedig katalógusban és metaadatokban. EGYSZER kell jól megválasztani a képek helyét, mégpedig a felmásoláskor, és utána nem foglalkozni vele! Felételezem, sokan úgy használják a számítógépüket, hogy a fotózás során termelt képeket felmásolják a számítógép rendszervinyójára (most tökmindegy, hogy az partícionált, vagy akár két vinyó is van benne), dolgoznak rajta, majd később a kész képeket átteszik külső vinyóra, és a rendszervinyóról letörlik őket. Rossz esetben csak akkor, amikor a rendszervinyó betelt és kell a hely az új képeknek. Ez rossz szokás, egyrészt nem biztonságos a képekre nézve (simán veszíthetünk így adatot), másrészt a modern katalogizáló és RAW-feldolgozó szoftverek képesek külső vinyón lévő képeket kezelni, sőt szerkeszteni – kapaszkodjatok meg – akár úgy is, hogy a külső vinyó nincs is csatlakoztatva. De nem muszáj ennyire vagánynak lenni, elég csak a külső vinyón, a már végleges helyükön tárolni a fotókat és ott szerkeszteni úgy, hogy a külső vinyó csatlakoztatva van a géphez – asztali gépnél nem egy lehetetlen küldetés, hogy kéznél legyen a külső winchester. Nagy a pofám, de még én sem így csinálom, pedig így kellene…Munka vinyó, backup vinyó, aztán csókolom, a rendszervinyón csak a rendszer fusson. Több vinyó, kevesebb gond…gondoltuk volna?
A cikksorozat egyébként azért indult el, mert az én munkafolyamatom szerves része a Bridge (mondom, én magam sem tértem még át 100%-ig a katalogizálásra, és a képek gyors visszakeresésére még mindig a Bridge-et használom), de gyakorlatilag azóta, hogy annak idején a CS3-ról a CS5-re váltottam, a Bridge-em vacakol. Vacakolt a régi hackelt CS5 és CS6 (igen én sem voltam szent régen), és vacakol az immáron jogtiszta CC verzió, vacakolt a korábbi Windows laptopomon, vacakolt a régi Windows PC-men és vacakol a mostani asztali Mac-emen is, szóval csak-csak a Bridge-ben van a hiba és nem bennem, vagy a gépemben.
A vacakolás azt jelenti, hogy egy-egy mappára kattintáskor van hogy fél percet, egy percet is várni kell, mire betölti (mutatja) a benne lévő fotókat, megmutassa az almappákat, ne adj isten az almappákra rá is tudjak kattintani. Addig amíg várok a soromra, csak pörög a bal alsó sarokban a Building criteria státusz, és vagdosom az ereimet.
Van egy SSD vinyós Macbook Air-em, azon azért gyorsabb a helyzet, de nem értem, hogy a régi CS3-mal sosem volt ilyen gond és hogy ezt miért nem lehet megoldani már CS5, CS6, CC, vagyis három generáció óta. A másik utálatos dolog a Bridge-ben, hogy elég gyakran lehetetlen élességet ellenőrizni a fotókon, mert 5(?) év alatt is képtelen volt az Adobe megoldani, hogy a Bridge éles előnézeti képet mutasson. Az élesség precíz ellenőrzéséhez bele kell kattintani nagyítóval az előnézeti képbe és megvárni, míg betölti a RAW-t 100%-os méretben (persze meg lehet adni neki, hogy minden fotó 100%-os előnézetét töltse be előre, de köszönöm elég nekem az a fél-egy perc amíg várni kell a fotókra, nem szeretnék hozzácsapni még 5 percet). Miért használom mégis a Bridge-et? Mert még mindig a mappastruktúrához vagyok szokva és a Mac (ill a Windows) fájlezelő hiába látja és mutatja már a RAW fájlokat, a csillagozott képekre, kameratípusra és egyéb metaadatokra nem tudok szűrni bennük, ehhez a Bridge kell. A fájlkezelőben továbbá nem tudom a kiválasztott képet egy Enterrel PS-ben megnyitni, a BR-ben igen. Egy szó mint száz, a Bridge-et még nem igazán tudom személy szerint nélkülözni, de komoly fejtörést okoz, hogy be van lassulva és nem mutat éles képet. A belassulást mindenféle cache beállítások módosításával próbáltam már orvosolni, de csak rontottam a helyzeten, gyorsabb csak egy hangyányival lett, viszont azóta állandó cache problémákra panaszkodik, és gyakran finom erőszakkal lehet csak bezárni a programot, mert a sima kilépésre nem reagál (vagyis részben lefagy). Ezen sajnos a törlés és újratelepítés sem segített, ráadásul a Macbookomra telepített Bridge-ből eltűnt (vagy talán eleve bele sem került) a Photoshop Image Processor minialkalmazás, épp az egyik olyan dolog, amit a néhány szolgáltatás közül azért használnék benne (törlés, újratelepítés itt sem segített).
No ebből az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy nem volt más választásom, új fotómenedzselő szoftver után kellett néznem, amikor is szembe jött velem a Phase One Media Pro. Mikor megláttam az általa kínált szolgáltatásokat, már látszott, hogy a Bridge-nél modernebb, hatékonyabb szoftverrel van dolgom, de vannak macerás részei is. A cikksorozat következő részében ennek működését mutatom be. Vajon kiváltja-e a Bridge-et? Orvosolja-e annak jellegzetes hibáit? Könnyen át lehet-e állni a használatára egy már meglévő hatalmas képarchívummal? Egy-másfél éve vagyok Creative Cloud előfizető, van jogtiszta PS-BR-LR a gépen, mindig a legújabb, akkor most álljak át egy teljesen más rendszerre és mondjam le az előfizetést? Vagy fusson párhuzamosan a kettő? Gyanítom többen is felteszik, vagy fel fogják tenni ezeket a kérdéseket. Hamarosan kiderülnek a válaszok…
Kivesézzük a Phase One szoftvereit (itt egyben):
- 1. rész: Bevezető, pár szó a katalogizálásról és az alapfogalmakról
- 2. rész: A Media Pro katalogizáló szoftver bemutatása
- 2,5. rész: Bevezető a Capture One Pro 8 teszthez
- 3. rész: Capture One teszt – katalogizálás, importálás, együttműködés a Media Proval
- 4. rész: Capture One teszt – alapvető eszközök, funkciók, kezelőfelület bemutatása
- 5. rész: Capture One teszt – Tethered Capture (vezetékes fotózás) és Capture Pilot (mobilalkalmazás) bemutatása
- 6. rész: Capture One teszt – képminőség összehasonlítása a Lightroom 5-tel
- 7. rész: Összefoglalás