Elköszön a FotóSarok Blog közel egy évtized után
Hát itt a vége. Sok blogot csak úgy elhagynak, egy idő után nem frissül. Úgy gondolom, hogy a 2011-ben indult FotóSarok Blog nem ezt érdemli, hiszen a magyar fotós szakmai élet meghatározó blogja volt éveken keresztül. De ma már nem az. Azóta nem az, hogy a szaküzleti háttér megszűnt mögötte, aztán pár évvel később az is rátett egy lapáttal, hogy jómagam, mint a FotóSarok Blog egyetlen szerzője, más vizekre kezdtem evezni. Búcsúírás néhány kedvenc fotómmal színesítve. Keveset fotózom már jóideje, az ügyfeleim javarészt lekoptak, többségében a cégek megszűnése, vagy a kontaktemberem távozása miatt. Volt akit én hagytam ott, mert inkorrekt volt, volt aki engem hagyott ott, mert nem tudtam megújulni. De olyan is volt, aki 8 év együttműködés után egyszer csak eltűnt, indok nélkül. Először az tűnt fel, hogy mintha a régi képeim jobbak, kreatívabbak lennének, mint az újak. Aztán az tűnt fel, hogy gyorsabban fogynak az ügyfelek, mint ahogy jönnek az újak. Az esküvőket idén tettem le végleg, abból is elég volt, közel 40 évesen nem vágyom már az esküvők világára, és az ezzel járó szemléletre, munkakörülményekre, stb. Egyszerűen elveszítettem az érdeklődésemet a fotós szakma iránt. 2008-ban, 12 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem, ez még szakma volt. Ma is az, de ahogy mondani szokás, felhígult. Számos cikkben egyébként itt a Blogon is hangot adtam ennek, szóval nem rejtettem véka alá, hogy ez a szakma bizony szerintem is hanyatlik. Régen is sokan mondták ezt, de amíg engem nem érintett a dolog, amíg tele voltam nagynevű, elégedett és jól fizető ügyfelekkel, sorra gyártottam a szuper anyagokat, addig nem hittem el. Úgy voltam vele, hogy aki tud az tud, aki béna, azt bedarálják, csupán ennyiről van szó. De ma már én is látom. Látom, hogy már mindenki fotós, hogy ma már olyan gépek vannak, amivel mindent meg lehet oldani, és olyan szoftverek vannak, amik mindenre képesek: egy égboltcsere egy kattintás a Photoshopban. Olyan berendezett design-napfénystúdiók vannak, ahol egy jó géppel és objektívvel, egy jó presettel, és némi kommunikációs készséggel szinte lehetetlen rossz fotót készíteni. Nem kell hozzá tudás. Szó se róla, egy mondvacsinált fotós még ma sem tud stabilan, ismétlődően olyan minőségű képeket készíteni, amit egy profi, szakmája csínját-bínját ismerő, és nem utolsó sorban tehetséges fotós. A probléma nem ezzel van, hanem az igényekkel. Az átlag ügyfél nem látja a különbséget a tűrhető fotó (amit ma már szinte bárki tud készíteni egy kis gyakorlással, és a megfelelő körülményekkel, eszközökkel), illetve a jó fotó között, amit egy tehetséges fotós lő. Vagy ha látja is, többségüket egyszerűen nem érdekli. Nincs meg az a vizuális kultúra, ahol az ügyfél számára megéri a felárat egy jobb fotó egy átlagosnál. Az átlagos fotó még mindig jobb, mint amit ő tud csinálni a mobiljával, és ez elegendő. Ráadásul a világ se a minőségi vizuális reprezentáció felé halad, a marketingeseknek már nem ez a fontos. Inkább legyen minden nap kontent, többet ér, mint a ritkábban prezentált minőségi vizuális képanyag. Elég csak megnézni egy Victoria’s Secret, vagy egy Gucci Instagram oldalt és látjátok miről beszélek: tipikus influencer fotókkal vannak tele, akár mobilos fotókkal is, és nem nagyívű projektben, stábbal, neves résztvevőkkel készült fotókkal. Maréknyi ebben a kis országban az az ügyfél, legyen szó cégről, vagy magánszemélyről, aki értékeli a szebbet és a jobbat, a kreatívabbat, és ezért hajlandó is a zsebébe nyúlni. Ezen maréknyi ügyfél kegyeiért pedig ma már egyre több tehetséges fotós verseng, hiszen a nagy számok törvénye alapján a sok új belépő közt lesz sok új tehetség is. Régen ez azért nem volt probléma, mert az átlagos fotókat is profik, maximum kevésbé tehetséges profik készítették. Átlagos, vagy annál valamivel jobb képekből is meg lehetett élni. De ma az átlagos fotósok tábora sokszorosára duzzadt a rengeteg új belépővel, akik ráadásul lenyomták az...
Legutóbbi hozzászólások